Amaranta Ursula tipegőket és csecsemősapkákat kötött, Aureliano pedig válaszolt a katalán
tudós szórványos leveleire. A ház többi része megadta magát a pusztulás szívós ostromának.
Az ötvösműhelyt, Melchiades szobáját, Irgalmas Szent Zsófia egykori csöndes birodalmait
elnyelte a házi vadon, amelybe senki se mert volna behatolni. A falánk természet gyűrűjében
Aureliano és Amaranta Ursula tovább gondozta a majoránnákat és begóniákat, mésszel húztak
demarkációs vonalakat a maguk világa köré, és ásták az emberek és hangyák ősi háborújának
utolsó lövészárkait. Hosszú, loboncos hajával, az arcán kiütköző májfoltokkal, dagadt lábával,
régi szerelmes menyéttestének elformátlanodott tömegével Amaranta Ursula már nem volt az
a fiatalos jelenség, mint amikor hazaérkezett, s vele a szerencsétlen kanárik kalitkája és
rabszíjon tartott férje, de víg kedélyét változatlanul megőrizte. - Mi a fene! - mondogatta
nevetve. - Ki gondolta volna, hogy a végén mégiscsak úgy fogunk élni, mint az emberevők. -
Az utolsó szál, amely a világhoz füzte őket, a terhesség hatodik hónapjában szakadt el,
amikor levelet kaptak, szemmel láthatólag nem a katalán tudóstól. Barcelonában adták fel, de
a borítékot egy hivatalos kéz címezte meg közönséges kék tintával, s ártatlan és személytelen
jellege volt, mint az ellenséges üzeneteknek. Amaranta Ursula fel akarta nyitni, de Aureliano
kitépte a kezéből.
- Ezt ne - mondta. - Nem akarom tudni, hogy mi van benne.
S mint ahogy sejtette, a katalán tudós nem írt többé. Az idegen levél olvasatlanul, a molyok
martalékául hevert a polcon, ahol Fernanda egyszer ottfelejtette a jegygyűrűjét, s a rossz hír,
amit hozott, lassanként elemésztette belső tüzével, mialatt a magányos szeretők ár ellen
küszködtek a végnapokban, a megátalkodottság és a balszerencse napjaiban, amelyek
hasztalanul próbálták a kiábrándulás és a feledés sivatagába sodorni őket. Aureliano és
Amaranta Ursula a veszély tudatában kézen fogva töltötték az utolsó hónapokat, tiszta
szerelemmel fejezve be a gyereket, akit őrjöngő bujálkodással kezdtek el. Éjszakánként,
egymás karjaiban fekve az ágyon, nem ijedtek meg a hangyák kozmikus robbantásaitól, a
molyok neszeitől, sem a szomszéd szobákban növekedő gyom állandó és éles sziszegésétől.
Sokszor a halottak mocorgására ébredtek. Hallották, amint Ursula a teremtés törvényeivel
hadakozik nemzetsége védelmében, José Arcadio Buendía a nagy találmányok csalóka
igazságát keresi, Fernanda imádkozik, Aureliano Buendía ezredes szemfényvesztő háborúkkal
és aranyhalacskákkal butítja magát, Második Aureliano pedig a tivornyák bódulatában
haldoklik a magánytól, s ekkor megtanulták, hogy a makacs rögeszmék diadalmaskodnak a
halálon, és újra boldogok lettek, mert tudták, hogy kísértet korukban is szeretni fogják
egymást, mikor a majdani állatfajok már régen elragadták a rovaroktól a nyomorúság
paradicsomát, amit most a rovarok ragadnak el az embertől.
Amaranta Ursula egy vasárnap délután hatkor kezdett vajúdni. A korgó gyomrú lányok
mosolygós bábaasszonya felfektette az ebédlőasztalra, nyeregbe ült a hasán, és addig vágtatott
rajta kegyetlenül, amíg a sikolyokat el nem fojtotta egy hatalmas újszülött bőgése. Amaranta
Ursula a könnyein át is látta, hogy telivér Buendía, vaskos és akaratos fiú, mint a José
Arcadiók, nyílt szemű és átható tekintetű, mint az Aurelianók, és alkalmas rá, hogy elölről
kezdve megújítsa a nemzetséget, megtisztítsa káros szenvedélyeitől és sorsszerű magányától,
mert egy évszázad óta ő az egyetlen, aki szerelemben fogant. - Tiszta emberevő - mondta Amaranta Ursula. - Rodrigo lesz a neve.
- Nem - tiltakozott a férje. - Aureliano lesz, és győzni fog harminckét háborúban.
Miután elvágta a köldökzsinórt, a bába nekiállt, hogy egy ruhával letisztítsa az újszülött
testét borító kékes lepedéket; közben Aureliano tartotta a lámpát. Csak akkor vették észre,
hogy valami más is van rajta, mint a többi emberen, amikor a hasára fordították. Odahajoltak,
hogy szemügyre vegyék. A gyereknek disznófarka volt.
Nem estek pánikba. Aureliano és Amaranta Ursula nem ismerte a családi előzményt,
Ursula ijesztő intelmeire sem emlékeztek, és a bába is megnyugtatta őket azzal a feltevésével,
hogy a fölösleges farkat majd le lehet vágni, ha a fiú elhullajtja a tejfogait. Azután már