gyászok miatt száműzte a zenét a házból, és ráadásul megvetette a tangóharmonikát mint
Francisco, az Ember csavargó utódainak hangszerét. Második Aureliano mégis valóságos
harmonikavirtuózzá fejlődött, s később is az maradt, miután megnősült, gyermekei születtek,
és Macondo egyik legmegbecsültebb polgára lett.
Majdnem két hónapon át osztozott fivérével a lányon. Második José Arcadiónak minden
lépését figyelte, keresztezte a terveit, és amikor biztos volt benne, hogy fivére nem megy el
közös szeretőjükhöz, ő töltötte vele az éjszakát. Egy reggel felfedezte magán a betegséget.
Két nappal utána az árnyékszéken ott találta fivérét, aki görcsösen kapaszkodott egy
gerendába, kiverte a veríték, és keservesen zokogott: Második Aureliano rögtön tudta, hogy
miről van szó. Fivére bevallotta, hogy a lány kiadta az útját, amiért ráragasztotta - mint
mondta - a rosszbetegséget. Azt is elmesélte, hogy Pilar Ternera mivel kúrálja őt. Második
Aureliano lopva alávetette magát az égető hipermangános öblítéseknek és a vizelethajtóknak,
s három hónapon át tartó titkos szenvedés után külön-külön mindketten meggyógyultak.
Második José Arcadio nem ment vissza a lányhoz. Második Aureliano elnyerte a lány
bocsánatát, és haláláig vele maradt.
Petra Cotes volt a neve. A háború alatt érkezett Macondóba egy alkalmi férj oldalán, aki
tombolából élt, s a férfi halála után ő vitte tovább az üzletet. Tiszta és fiatal mulatt lány volt,
mandulavágású, sárga szeme párducvadságot adott az arcának, de roppant nagylelkűséggel és
csodálatos szerelmi képességekkel volt megáldva. Amikor Ursula megtudta, hogy Második
José Arcadio kakasokat tenyészt, és Második Aureliano a szeretője zajos dáridóin húzza a
harmonikát, azt hitte, belebolondul a szégyenbe. Mintha ők ketten magukba gyűjtötték volna
a család minden rossz tulajdonságát, de a család egy erényét sem. Ekkor határozta el, hogy
azontúl senkit sem fognak Aurelianónak vagy José Arcadiónak hívni. De amikor Második
Aureliano első gyermeke megszületett, mégsem mert vitába szállni a fiával.
- Rendben van - mondta Ursula -, de egy feltétellel: én nevelem fel.
Noha százéves volt már, és a hályogtól csaknem teljesen megvakult, épségben megőrizte
testi energiáját, jellemszilárdságát és szellemi egyensúlyát. Nála senki sem lehetett volna
alkalmasabb, hogy felnevelje azt az erényes férfit, aki majd helyreállítja a család tekintélyét -
olyan férfi lesz, aki még hallomásból sem ismeri a háborút, a harci kakasokat, a rossz nőket és
az eszelős hóbortokat, e négy sorscsapást, amely Ursula szerint nemzetsége hanyatlását
előidézte. - Pap lesz belőle - jelentette ki ünnepélyesen. - És ha Isten éltet, felviszi a
pápaságig. - Szavait harsány nevetés fogadta nemcsak a hálószobában, hanem az egész
házban, ahol Második Aureliano lármás cimborái összegyűltek. A háborút, amely a rossz
emlékek padlására került, rövid időre felidézték a durranó pezsgősdugók. - A pápa egészségére - emelte poharát Második Aureliano.
A vendégek kórusban koccintottak. Azután a házigazda harmonikázott, petárdák
pukkantak, és a népnek kidobolták az örömhírt. Hajnalban a pezsgőtől elázott társaság leölt
hat tehenet, és kivitte az utcára, hogy mindenki egyen belőle. Senki sem botránkozott meg
rajta. Amióta Második Aureliano átvette a ház irányítását, az effajta mulatságok
mindennapossá váltak, bár nem mindig akadt olyan nyomós ok, mint egy pápa születése.
Néhány év alatt minden erőfeszítés nélkül, pusztán a szerencse kegyéből akkora vagyont
gyűjtött, amelynek alig akadt párja az egész láp-vidéken, s mindezt a jószág természetfeletti
szaporodásának köszönhette. Kancái hármasával ellették a csikókat, a tyúkok naponta kétszer
tojtak, s a kocák oly vadul hasasodtak, hogy senki sem tudta, mire magyarázza e rendkívüli
termékenységet, hacsak nem boszorkányságra. - Légy beosztó - mondta oktalan
dédunokájának Ursula. - Nem tart ki melletted örökre a szerencse. - De Második Aureliano
nem hallgatott rá. Minél több pezsgőt bontott a cimboráinak, annál veszettebbül ellett a
jószág, s ő annál biztosabban tudta, hogy jó csillagát nem a saját viselkedése irányítja, hanem
Petra Cotes, a szeretője, akinek a szerelme izgató erőként hatott a természetre. Annyira biztos
volt ebben a vagyongyarapító erőben, hogy Petra Cotest mindig a jószág mellett tartotta, és