az egyik része hirtelen beomlik, akkor jó eséllyel magával
ránthatja az egész kalyibát. A FED (az Egyesült Államok központi
bankja) erősen hajlamos ezt megakadályozni. Ahogyan a régi
mondás tartja: Ha buksz egymilliót, az a te bajod, de ha buksz 5
milliárdot, az már a kormány baja.
Ez a pénzügyi stratégia elég cinikus, sokszor mégis működik –
a Long-Term Capital Managementnek is működött{^1 } az 1990-es
években, ahogyan azt Roger Lowenstein nagyszerű könyve, a
When Genius Failed (Ha egy géniusz elbukik) elejétől a végéig
leírja, s működött a 2008-as pénzügyi összeomlást túlélő
cégeknek is – még nyertek is rajta. Lényegi változtatások híján – s
azoknak semmi jelük – ez a stratégia ezután is működni fog.[^110 ]
A pénzügyi cégek nem emberi lények, az emberek többsége
viszont, még a gazdag ember is, kerüli a bizonytalanságot. A
gazdag befektető készséggel belemehet egy 50 000 dollárral
kecsegtető 50 az 50-hez fogadásba, de ha teheti, ő is inkább az 50
000 dollárnyi készpénzt választja. Itt a variancia – a
szórásnégyzet – a lényeg: az, hogy milyen széles határok közé
esnek egy döntés lehetséges kimenetelei, és mennyire valószínű,
hogy valamelyik szélsőség fog bekövetkezni. Az ugyanakkora
várható pénzértékű fogadások közül az emberek többsége
jobban szereti a kis varianciájúakat – azok különösen, akiknek
nincs korlátlan mozgósítható tőkéjük. Ezért fektet némelyik
ember önkormányzati kötvényekbe, még ha a részvények
nagyobb hozamot ígérnek is hosszú távon. A kötvény biztosan
visszaadja majd a pénzedet. Fektess csak részvényekbe: azok a