egymásba? Vagy rövidebben: hogyan lehet sok narancsot
(épségben) belezsúfolni egy dobozba?
A gömbökkel való térkitöltés problémája jóval régebbi keletű,
mint a hibajavító kódok, egészen a csillagász Johannes Keplerig
nyúlik vissza,{^12 } ő 1611-ben írt Strena Seu De Nive Sexangula (A
hatszögletű hópehelyről) címmel egy könyvecskét. Jóllehet a cím
nem sejteti, Kepler itt a természeti formák eredetének általános
kérdéséről elmélkedik. Miért hatszögletű a hópehely és a
méhsejt, holott az alma belsejében csak öt hártyás rekeszük van
a magoknak? S ami most nekünk a legfontosabb: miért van az,
hogy a gránátalma magjának általában tizenkét sík oldala van?
Kepler a következő magyarázattal szolgál. A gránátalma a
lehető legtöbb magot akarja a házába foglalni, más szóval
megoldja a térkitöltés problémáját. Ha elhisszük, hogy a
természet a lehető legjobban végzi a dolgát, akkor ezeknek a
gömböknek a lehető legszorosabban kell elhelyezkedniük. Kepler
okfejtése szerint a legszorosabb kitöltés a következőképpen
érhető el. Kezdjük egy síkra feltett szabályos réteggel,
ilyenformán: