Így hát 1933-ban – akkorra jutott el Secrist az elemzés
eredményeinek közreadásáig – a tudományos és az üzleti közönség
is kész volt ezt meghallgatni. S még inkább kész volt akkor, amikor
meglepő eredményeit egy 486 oldalas, táblázatokkal és ábrákkal
sűrűn teletűzdelt kötetben is megjelentette. Secrist nem
teketóriázott: könyvének a The Triumph of Mediocrity in Business (A
középszer diadala az üzleti életben) címet adta.
„A középszer mintha túlnyomóvá válna az üzleti versengésben
- írta. – Félreérhetetlenül ehhez a következtetéshez vezet több ezer
cég költségeinek és nyereségének itt bemutatott vizsgálata. Ez az
ára az ipari (kereskedelmi) szabadságnak.”{^2 }
Hogyan jutott Secrist erre a lesújtó következtetésre? Először is,
rétegekre bontotta az ágazatokat: gondosan szétválasztotta a
sikereseket (a nagy bevételű, kis kiadású cégeket) és a nem
hatékony tehetetleneket. Az általa vizsgált 120 ruhaüzletet például
hat rétegbe, „szextilisbe” sorolta (húszat-húszat mindegyikbe),
aszerint hogy 1916-ban mi volt az eladások és a kiadások aránya.
Arra számított, hogy a legfelső hatodban levő üzletek az idő
előrehaladtával biztossá teszik a bevételt, és a csúcson megszerzett
gyakorlat jóvoltából még jobbak lesznek. De ennek épp az
ellenkezőjét tapasztalta. 1922-re az egykor a felső hatodba tartozó
cégek elvesztették szinte minden előnyüket a mindennapos
üzletekkel szemben; még mindig jobbak voltak ugyan az átlagnál,
de legnagyobbrészt már nem sokkal. Tetejébe a legalsó hatodba
soroltak ugyanezt a változást mutatták, de az ellenkező irányban:
őket a közép felé mozdította a teljesítményük. Bármilyen tehetség
mozgatta előre a felső hatodot, az alig hat év alatt teljesen kifulladt.
Diadalt aratott a középszer.