Secrist ugyanezt tapasztalta minden más üzleti tevékenységben
is. A vasáruüzletek is a közepes felé estek vissza, a zöldségüzletek
úgyszintén. És mindegy, hogy mit mérsz. Secrist megpróbálkozott a
bérek és az eladások hányadával, a bérleti díj és az eladások
hányadosával és minden más kézre eső gazdasági statisztikával is.
Mind ugyanazt adta. Idő múltával a legjobban teljesítők elkezdtek
úgy festeni és úgy is ténykedni, mint a zöm.
Secrist könyve úgy érte a már amúgy is kínban levő gazdasági
elitet, mint ha hideg vízzel öntötték volna nyakon. A könyvet
ismertetők közül sokan a vállalkozást fenntartó mitológia
számszerű cáfolatát látták Secrist ábráiban és táblázataiban.
Robert Riegel (Buffalói Egyetem) ezt írta: „Az eredmények sürgető
és bizonyos fokig tragikus problémával szembesítik az üzletembert
és a közgazdászt. Lőttek a »kezdetben küzdelem – a
tehetségeseknek és hatékonyan dolgozóknak sikeres küzdelem –,
majd későbbi hosszas megtérülés« felfogásnak, néhány kivételtől
eltekintve.”{^3 }
Miféle erő húzta a kiválókat a közép felé? Annak alighanem
valami köze kellett hogy legyen az emberi viselkedéshez, mert a
természeti világban nemigen mutatkozik ilyesfajta jelenség. Secrist
a rá jellemző alapossággal megvizsgálta 191 egyesült államokbeli
város júliusi középhőmérsékletének viselkedését is. S nem talált
semmi ilyesfajta visszaesést. Az 1922-ben legforróbb városok
voltak a legforróbbak 1931-ben is.
Az amerikai vállalkozások működésének és statisztikáinak több
évtizedes vizsgálatával a háta mögött Secrist úgy gondolta, hogy
tudja a választ. Magának a versenynek a természete diktálja, hogy