Nem mindig hiba tévedni
Egy alternatív világegyetemben – olyanban, amelyben a dohányzás
későbbi vizsgálata más irányt vett – arra juthatnánk, hogy Fisher
furcsának ható elmélete mégis helyesnek bizonyult: a dohányzás a
tüdőrák következménye, és nem fordítva. Mindent összevéve
egyáltalán nem ez volna a legnagyobb pálfordulás az
orvostudomány történetében. Mi történne vajon? Az országos tiszti
főorvos kiadna egy sajtóközleményt azzal: „Bocsánat, mindenki
visszatérhet a dohányzáshoz.” A dohánygyárak átmenetileg
rengeteg pénzt vesztettek volna, és dohányosok milliói mondtak
volna le milliárdnyi élvezetes cigarettáról. Csak mert az országos
tiszti főorvos tényként jelentett ki valamit, holott az csak sok
minden által megtámogatott feltevés volt.
De mi mást lehetett volna tenni? Képzeld el, mit tehettél volna
azért, hogy valamiféle tökéletes bizonyossággal megtudd: a
dohányzás rákot okoz. Toboroznod kellett volna tizenévesekből egy
népes sereget, véletlenszerűen kiválasztani a fele társaságot, és
rávenni őket arra, hogy a következő ötven évet cigarettázással
töltsék, szabályos időbeosztás szerint, a másik felének pedig meg
kellett volna hagynod, hogy tartózkodjon a cigarettától. Jerry
Cornfield, a dohányzáskutatás korai úttörője az effajta kísérletről
azt mondta, hogy „kigondolni lehet, de elvégezni lehetetlen”.{^8 } S
még akkor is, ha egy ilyen kísérlet logisztikailag netán lehetséges
lenne, megsértené az emberkísérleteket szabályozó valamennyi
normát.
A közpolitika alakítói nem engedhetik meg maguknak azt, ami a
kutatóknak megadatott: a bizonytalanság luxusát. A lehető