Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

szavazattöbbséget a másikkal szemben. De az a mód, ahogyan
arról gondolkozunk, kit akartak vajon elnöknek a floridaiak,
hát az képtelenség; az elrontott, elveszett és tévesen
megszámolt szavazatok sokkal többet tesznek ki ennél az
összesítéskor adódott apró különbségnél. Nem tudjuk, ki kapott
több szavazatot Floridában. A bírák és a matematikusok között
az a különbség, hogy a bíráknak meg kell találniuk a módját,
hogyan hitessék el, hogy ismerik az igazságot, a
matematikusoknak viszont szabad azt kimondaniuk.
Charles Seife újságíró Proofiness (Bizonyítottság) című
könyvében beiktatott egy igen különös és némileg nyomasztó
krónikát egy hasonlóan szoros küzdelemről a demokrata Al
Franken és a republikánus Norm Coleman között. Ők ketten
képviselői helyért versenyeztek egymással: hogy melyikük
legyen Minnesota képviselője az Egyesült Államok
Szenátusában. Szép volna, ha azt mondhatnánk, hogy Franken
kapta meg ezt a tisztséget – merthogy a hideg elemző eljárás
szerint pontosan 312-vel több minnesotai akarta, hogy ő üljön
ott. A valóságban azonban ez a szám egy hosszas jogi
huzavonából jött ki; a vita olyasféle kérdéseken folyt, mint hogy
elfogadható-e az a szavazólap, amelyen Franken volt
megjelölve, de az is rá volt írva, hogy „Gyíkemberek”. Ha
egyszer találkozol egy ilyesfajta kérdéssel, akkor már semmi
értelme azt firtatni, hogy „valójában” ki kapott több szavazatot.
A jel belevész a zajba. És hajlamos vagyok egyetérteni Seifével:
szerinte az ilyen szoros választásokat pénzfeldobással kellene