Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

dolog (ismeretlen vértanúk ezrei megtették), mint Pál apostolként szolgálni
Jézus Krisztust; egyetlen cselekedet nem ér fel egy ember egész életével. A
harc és a dicsőség könnyű dolog; Raszkolnyikov vállalkozása nehezebb volt
Napóleonénál. 1941. február 7-én kineveztek a tarnowitzi koncentrációs
tábor parancsnokhelyettesévé.
E tisztség ellátása nem volt kellemes számomra; de sosem követtem el
hanyagságot. A gyáva próbatétele a harc; az irgalmas, a könyörületes a
börtönök és mások fájdalmának megpróbáltatásait keresi. Lényegében
morális jelenség a nácizmus, a régi, bűnös ember lemeztelenedése, hogy
felöltözhessen egy új ruhába. A csatában, parancsszavak és hangzavar
közepette egyszerű ez a változás; más azonban egy sivár cellában, ahol régi
gyengédséggel kísért meg bennünket az alattomos könyörület. Nem ok
nélkül írom le ezt a szót; a felsőbbrendű ember könyörülete Zarathustra
legnagyobb bűne. Csaknem elkövettem (bevallom), amikor Breslauból
átkerült hozzánk David Jerusalem, a jeles költő.
Földi javakban szegény, ötvenéves, üldözött, megtagadott, megalázott
ember volt: a boldogság megéneklésének szentelte a tehetségét. Ha jól
emlékszem, Albert Soergel a Dichtung der Zeit című munkájában
Whitmanhez hasonlítja. Nem valami szerencsés összehasonlítás; Whitman
kiszámított módon, általánosságokban, szinte közönyösen ünnepli a
világmindenséget; Jerusalem aprólékos szeretettel örül mindennek. Sosem
hosszadalmas, kerüli a felsorolásokat. Még sok hexametert el tudnék
mondani Ce Jang, a tigrisfestő című mély költeményéből; olyan ez, mintha
tigriscsíkos volna, mintha telis-tele volna harántcsíkos, hallgatag
tigrisekkel. Rosencrantz az Angyallal beszélget című monológját se fogom
elfelejteni; ebben egy 16. századi londoni pénzkölcsönző próbálja
mentegetni bűneit a halálos ágyán – hasztalanul. Nem is sejti, hogy életének