Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

boldog arckifejezéssel. Ugyanígy, csak még aprólékosabb módon volt
szigorú magához Teodelina Villar. Mint Konfuciusz tanítványa vagy mint a
talmudista, minden tettben a feddhetetlen tökélyt kereste, de az ő igyekezete
még csodálatosabb és még konokabb volt, mert az ő hitvallásának elvei
nem örökkévaló elvek voltak, hanem Párizs és Hollywood
mozgalmasságához idomultak. Teodelina Villar ortodox helyeken
mutatkozott, ortodox időpontban, ortodox tulajdonságokkal, ortodox
kelletlenséggel, de ez a kelletlenség, a tulajdonságok, az időpont és a helyek
szinte nyomban érvényüket vesztették, és (Teodelina Villar szavai szerint) a
sznobsággal lettek egyenlővé. Az abszolútumot kereste, mint Flaubert, de a
pillanatnyiban megnyilvánuló abszolútumot. Példás életet élt, mégis
szüntelen belső kétség emésztette. Mindig a változatossággal kísérletezett,
mintegy maga elől menekülve; a hajszíne, a frizurája mindig híresen
változatos volt. Mindig más volt az arcbőre, a mosolya, a szeme vágása is.
1932 óta kimódoltan sovány volt... A háború sok fejtörést okozott neki.
Párizst elfoglalták a németek, most aztán hogy legyen divatos az ember?
Egy külföldi, akire mindig is gyanakodott, vissza mert élni a
jóhiszeműségével, és eladott neki egy csomó kürtőkalapot; egy év múlva
derült ki, hogy Párizsban sosem hordták ezeket a nevetséges holmikat, és
következésképpen nem is kalapok voltak, hanem csupa kacat, hamis
portéka. A baj nem jár egyedül; Villar doktornak el kellett költöznie az
Aráoz utcába, és a lánya arcképe krémeket és automobilokat reklámozott.
(Sok krémet, amit jócskán használt, és automobilt, amije már nem volt
neki.) Teodelina Villar tudta, hogy az ő művészetének gyakorlásához jókora
vagyon kell, ezért inkább visszavonulót fújt. Meg aztán fájt neki, hogy üres
fruskákkal kell versenyeznie. Nehezen viselte el a gyászos Aráoz utcai
lakást; június 6-án Teodelina Villar elkövette azt a műhibát, hogy meghalt,