Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

haláltusa és a láz nincs híján leleménynek; elfogadtam az ajándékot, de nem
vettem komolyan. Hadi események után amúgy sem furcsáll már semmit az
ember. Clay-nek alig maradt ideje, hogy elmagyarázza az átadás különös
feltételeit. A tulajdonosnak hangosan fel kell ajánlania az ajándékot, a
másiknak pedig el kell fogadnia. Az ajándékozó örökre lemond a tárgyról.
A katona nevét és a patetikus átadási ceremóniát – a szó rossz
értelmében – irodalminak találtam.
Kissé megilletődve megkérdeztem:



  • Magánál van most Shakespeare memóriája?
    Thorpe így válaszolt:

  • Még két memóriám van. A sajátom és azé a Shakespeare-é, akivel
    részben azonos vagyok. Helyesebben: két emlékezet alkot engem. Egy
    sávban összemosódik a kettő. Van egy női arc, melyről nem tudom, melyik
    századba tartozik.
    Ekkor megkérdeztem:

  • Mihez kezdett Shakespeare memóriájával?
    Hallgatott egy darabig. Aztán ezt mondta:

  • Írtam róla egy életrajzi regényt, amit megvetéssel fogadott a kritika,
    az Egyesült Államokban és a gyarmatokon ellenben némi üzleti sikert
    arattam vele. Hát ez minden, azt hiszem. Figyelmeztetem, hogy nem
    szinekúra ez az ajándék. Tehát várom a válaszát.
    Eltűnődtem. Hát nem Shakespeare felkutatásának szenteltem az én
    különös s nem kevésbé színtelen életemet? Hát nem indokolt, hogy
    munkásságom végéhez érve ráakadjak?
    Minden szót világosan ejtve kimondtam:

  • Elfogadom Shakespeare memóriáját.
    Erre nyilvánvalóan történt valami, de én nem éreztem.

Free download pdf