Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1
Legfeljebb egyfajta kezdődő, talán képzeletbeli fáradtságot.
Világosan emlékszem, hogy Thorpe így szólt:


  • A memória már a tudatában van, de még fel kell tárnia. Majd
    előbukkan az álmaiban, az ébrenlét óráin, vagy amikor egy könyvet
    lapozgat, vagy épp befordul egy sarkon. Ne türelmetlenkedjék, ne találjon
    ki mindenféle emléket. A véletlen, a maga titokzatos módján, siettetheti
    vagy épp késleltetheti a dolgot. Egyre többre emlékszik majd, ahogy én
    felejtek. Nem ígérhetek határidőt.
    Az este hátralévő részén Shylock jellemén vitatkoztunk. Szándékosan
    nem firtattam, hogy vajon Shakespeare-nek volt-e kapcsolata zsidókkal.
    Nem akartam, hogy Thorpe azt higgye, hogy valamiféle próbának vetem
    alá. Rájöttem – nem tudom, hogy ez felszabadított-e vagy nyugtalansággal
    töltött el –, hogy éppolyan akadémikus, éppolyan konvencionális elveket
    vall, mint én.
    Az átvirrasztott éjszaka ellenére nem aludtam semmit a következő este.
    Mint már annyiszor, most is ráébredtem, hogy gyáva vagyok. Féltem, hogy
    rászednek, ezért nem adtam át magam az ígéretes reménynek. Csak arra
    tudtam gondolni, hogy merő délibáb Thorpe ajándéka. Ám a remény
    ellenállhatatlanul utat tört magának. Enyém lesz Shakespeare, mégpedig
    úgy, ahogy még sosem volt senki senkié, még szerelemben, barátságban, sőt
    még gyűlöletben sem. Valamiképpen Shakespeare leszek. Nem írok majd
    tragédiákat, se szövevényes szonetteket, de emlékezni fogok arra a
    pillanatra, amikor feltűntek előttem a boszorkányok, kik egyben a párkák,
    akárcsak arra a percre, amelyben megszülettek a következő roppant sorok:


And shake the yoke of inauspicious stars
From this world-wearied flesh.
Free download pdf