Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

olvastam még Captain Marryat könyveit is, aztán jött Wellstől az Emberek a
Holdban, Poe a Longfellow-féle egykötetes kiadásban, A kincses sziget,
Dickens, a Don Quijote, a Tom Brown iskolaévei, Grimm Tündérmeséi,
Lewis Carroll, a mára már elfelejtett The Adventures of Mr. Verdant Green,
Burton Ezeregyéjszakája. Burtontől el voltam tiltva, mert tele volt akkor
még trágárnak tartott részekkel, így a tetőre bújva kellett olvasnom. Ám
akkoriban annyira magával ragadott a könyv varázsa, hogy egyáltalán észre
sem vettem a kifogásolható részeket, úgy olvastam, hogy nem is gondoltam,
hogy más jelentésük is lehet a történeteknek. Az említett könyveket mind
angolul olvastam. Később, amikor elolvastam a Don Quijotét eredetiben,
úgy hatott, mint egy rossz fordítás. Még mindig emlékszem a Garnier-
kiadás aranybetűs, piros köteteire. A későbbiekben több kézbe került apám
könyvtára, és amikor más kiadásban olvastam a Don Quijotét, úgy éreztem,
az nem az igazi mű. Egy barátom később megszerezte nekem a Garnier-
kiadást az eredeti acélmetszetekkel, ugyanazokkal a lábjegyzetekkel és
ugyanazokkal a sajtóhibákkal. Nekem mindaz a könyvhöz tartozik; azt
tartom az igazi Don Quijoténak.
Spanyolul Eduardo Gutiérrez argentin bűnözőkről és banditákról szóló
könyveit is elolvastam – elsősorban is a Juan Moreirát –, meg a Siluetas
militares gyűjteményét, amelyben hatásosan leírja Borges ezredes halálát.
Anyám eltiltott a Martín Fierrótól, mondván, hogy az csak gengsztereknek
meg kisiskolásoknak való könyv, meg amúgy se igazi gaucsókról szól. Ezt
is titokban olvastam el. Anyám véleményét az befolyásolta, hogy
Hernández Rosas híve volt, következésképpen a mi unitárius őseink
ellensége. Sarmiento Facundóját is olvastam, továbbá sok könyvet a görög,
később pedig a skandináv mitológiáról. Angolul jutott el hozzám a költészet