Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

  • Shelley, Keats, FitzGerald és Swinburne révén, ők voltak apám
    kedvencei, hosszan tudta idézni őket, és ezt gyakran meg is tette.
    Apám családjában nagy hagyománya volt az irodalomnak. Az első
    argentin költők közt volt Juan Crisóstomo Lafinur, aki barátja, Manuel
    Belgrano halálára 1820-ban ódát írt. Apám egyik unokatestvére, Álvaro
    Melián Lafinur ismert poeta minor volt, később bekerült az Argentin
    Irodalmi Akadémiába. Apám anyai nagyapja, Edward Young Haslam adta
    ki az egyik első argentin napilapot The Southern Cross címmel;
    Heidelbergben filozófiai vagy bölcsészdoktorátust szerzett, nem
    emlékszem, melyiket. Haslamnak túl drága lett volna Oxford vagy
    Cambridge, ezért ment Németországba doktorálni, ahol mindent latinul
    végzett el. Később Paranában halt meg. Apám írt egy regényt Entre Ríosról,
    1921-ben Mallorcán adta ki. El caudillo (A vezér) volt a címe. Írt (és
    megsemmisített) egy esszékötet is, lefordította és kiadta FitzGerald könyvét
    (The Rubáiyát of Omar Khayyam) az eredeti verselést követve.
    Megsemmisített egy Ezeregyéjszaka stílusában írt, keleti történeteket
    tartalmazó könyvet is, akárcsak egy Hacia la nada (A semmi felé) című
    drámát, mely arról szól, hogy csalódik egy férfi a fiában. Az argentin
    Enrique Banchs stílusában írt szép szonetteket is publikált. Gyerekkoromtól
    fogva (apámat akkor érte el a vakság) az a hallgatólagos vélemény alakult
    ki a családban, hogy nekem kell azt az irodalmi karriert befutnom, amit a
    sors megtagadott tőle. Ezt magától értetődőnek tekintették (az efféle dolgok
    sokkal fontosabbak, mint a kimondottak). Elvárták, hogy író legyek.


Hat- vagy hétéves lehettem, amikor írni kezdtem. Klasszikus spanyol
szerzőket igyekeztem utánozni, például Miguel de Cervantest.
Összeállítottam elég hitvány angolsággal egy görög mitológiai

Free download pdf