hatása alatt születtek. Keserűnek és könyörtelennek akartak tűnni, pedig
igazából egészen szelídek voltak. Olyan szavakkal kérkedtem, mint
„bolondok”, „szajhák”, „hazugok”. Minthogy nem találtam rá kiadót,
Buenos Airesbe visszatérve megsemmisítettem a kéziratot. A másik
könyvnek Los salmos rojos (Vörös zsoltárok) vagy Los ritmos rojos (Vörös
ritmusok) volt a címe. Versgyűjtemény szabadversben, összesen talán húsz
költeménnyel, amelyek az Orosz Forradalmat, az emberek közötti
testvériséget és a pacifizmust dicsőítették. Három-négy darab bekerült az
Época Bolchevique, a Trincheras és a Rusia című folyóiratba. Közvetlenül
hazaindulásom előtt megsemmisítettem Spanyolországban a kötetet. Már
vártam a hazatérést.
Buenos Aires
- március vége felé hajóztunk vissza Buenos Airesbe a Reina Victoria
Eugenia gőzhajón. Annyi európai város – és annyi genfi, zürichi, nîmes-i,
córdobai és lisszaboni emlék– után meglepődve láttam, hogy milyen nagyra
nőtt az én szülővárosom, és hogy ez a hatalmas, gyarapodó város az
alacsony, lapos tetős házak szinte végtelen sorával hogyan terjeszkedik
nyugat felé, a pampa irányába. Több volt, mint hazatérés; kész
újrafelfedezés. Lelkesen, mohón vettem szemügyre Buenos Airest, hisz oly
sokáig voltam tőle távol. Ha nem mentem volna külföldre, kétlem, hogy
ugyanazzal a különleges erővel és ragyogással hatott volna rám, mint ekkor.
Első nyomtatásban megjelent könyvemnek, a Buenos Aires-i láznak a
verseit a város inspirálta – persze nem az egész város, csak néhány hely,
amely fontos lett nekem.