Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

A gyakorlat és odaadással

forgatott könyv engedelmességével

nyílik ki a rácsos kertkapu,

s a tekintetnek odabent

meg se kell állapodnia a dolgokon,

már rég megrögződtek az emlékezetben.

Ismerem itt a járást és a lelket

és azt a közös tolvajnyelvet,

amit minden kis csoport kitalál magának.

Nincs szükség nagy szavakra,

felvágni ezzel-azzal;

itt mindenki jól ismer körülöttem,

ismerik gyarlóságaim, gátlásaim.

Ez a legtöbb, amit elérhetünk,

ami talán lehozhatja a Mennyet:

nem a csodálat, nem a diadal,

csak az, hogy egyszerűen elfogadnak

a tagadhatatlan Valóság részéül,

mint a köveket vagy a fákat.

Somlyó György fordítása

Azt hiszem, ez ugyancsak messze esik már a korábbi spanyolországi
ultraista próbálkozásaim félénk különcségeitől, amikor a villamost egy
puskás férfinak láttam, a napfelkeltét egy kiáltásnak, az alkonyatot pedig
egy nyugaton keresztre feszített Napnak. Amikor később egy megfontolt