A gyakorlat és odaadással
forgatott könyv engedelmességével
nyílik ki a rácsos kertkapu,
s a tekintetnek odabent
meg se kell állapodnia a dolgokon,
már rég megrögződtek az emlékezetben.
Ismerem itt a járást és a lelket
és azt a közös tolvajnyelvet,
amit minden kis csoport kitalál magának.
Nincs szükség nagy szavakra,
felvágni ezzel-azzal;
itt mindenki jól ismer körülöttem,
ismerik gyarlóságaim, gátlásaim.
Ez a legtöbb, amit elérhetünk,
ami talán lehozhatja a Mennyet:
nem a csodálat, nem a diadal,
csak az, hogy egyszerűen elfogadnak
a tagadhatatlan Valóság részéül,
mint a köveket vagy a fákat.
Somlyó György fordítása
Azt hiszem, ez ugyancsak messze esik már a korábbi spanyolországi
ultraista próbálkozásaim félénk különcségeitől, amikor a villamost egy
puskás férfinak láttam, a napfelkeltét egy kiáltásnak, az alkonyatot pedig
egy nyugaton keresztre feszített Napnak. Amikor később egy megfontolt