Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

volna meg. Mivel már elkallódott a szótár, nem vagyok biztos benne, hogy
magam is érteném-e még a könyvet, így, teljesen reménytelennek ítélve a
helyzetet, feladtam a dolgot. E zavarba ejtő kötetek harmadik darabja
részleges feloldozást nyújt. Amikor lassan kivergődtem a második
stílusából, és apránként visszatért belém a józanság, ahelyett hogy dagályos
szakaszokkal kápráztatnám, megkíséreltem logikusan írni és megkönnyíteni
az olvasó dolgát. Az egyik ilyen – kétes értékű – kísérlet a Hombres
pelearon (Férfiak küzdöttek) című írásom, mely az első kalandom Buenos
Aires régi Északi negyedének mitológiájába. Egy tisztán argentin történetet
argentin stílusban igyekeztem elmondani. Az esetet azóta – kisebb
változtatásokkal – többször is elmeséltem. Egy olyan oktalan vagy érdek
nélküli párbajt mesél el, amelyet csupán az önmagában vett bátorság
motivál. Hangsúlyoztam az írásban, hogy nekünk, argentinoknak más a
nyelvérzékünk, mint a spanyoloknak. Ma azt hiszem, inkább előtérbe kell
helyezni nyelvi rokonságunkat. Akkor még mindig úgy írtam – igaz,
visszafogottabban –, hogy a spanyolok ne értsenek meg; azt is
mondhatnánk, úgy írtam, hogy érthetetlen legyek. A gnosztikusok azt
állították, hogy a bűnt csak úgy lehet elkerülni, hogy az ember elköveti, és
azzal megszabadul tőle. Ezekben az években, úgy tűnik, minden nagyobb
irodalmi bűnt elkövettem, némelyiket egy nagy író, Leopoldo Lugones
hatása alatt, akit ma is csak csodálni tudok. Ezek voltak a bűnök: szép
stílus, couleur locale, a váratlan hajszolása és a 17. század stílusa. Ma nincs
lelkiismeret-furdalásom ezek miatt a túlzások miatt; valaki más írta azokat a
könyveket. A közelmúltig, ha nem volt túl magas az ár, felvásároltam a
példányokat, és elégettem őket.
Az ugyanebben az időben született verseim közül talán ki kellett volna
selejteznem a második kötetemet is, amelynek Szemközt a hold a címe.