11
A túlvilág tkai
Meghalt a Pénztáros, s ezzel egy időben a pénz is eltűnt a pénztárból.
Jó ember volt a Pénztáros, a pénzt ugyancsak megkönnyeztük.
Nem tudtuk, mennyi pénz volt a kasszában.
A holttestnek is nyoma veszett.
Azon tanakodtunk, hogyan úszhatnánk meg a dolgot ügyészi
vizsgálat nélkül.
- Csak egy megoldás van – mondta az Elnök sört rendelve
magának. – Két kollégát delegálunk az ellenőrző bizottságból.
Egyszer úgyis meg kell halniuk, nekik is jobb, ha a közösség
szolgálatában vágnak neki e nagy útnak. A túlvilágon felveszik a
kapcsolatot a megboldogulttal, az elirányítja őket, aztán megjelennek
álmomban, s elmondják a mondandójukat. A napidíjukból sírkőre is
futja. - Miért kell ehhez két kolléga?
— Mindig kettesével küldjük az ellenőröket, hogy egymás körmére
nézhessenek.
— De miért csak az Elnök úrnak jelenjenek meg álmában? Az egész
kollektívának jelenjenek meg.
— Sírba visznek a bizalmatlanságukkal – mondta az Elnök. És
valóban, olyan italt rendelt, amely nagyon árt az egészségnek.
Az ügyész bármelyik nap beállíthatott. Ezért abban állapodtunk
meg, hogy spiritiszta szeánszot rendezünk, megidézzük a
szépemlékűt, és tisztázzuk vele az ügyet.
A törzsasztalunknál, a söntéspult mellett ültünk össze. Csupa
tapasztalt spiritiszta.
— Megfogjuk egymás kezét, és láncot alkotunk — mondta az Elnök. - De előtte tartunk egy alapos kézmosást, mert a piszkos kézen
elakad a szellemi áram.
Leoltottuk a villanyt, megfogtuk egymás kezét, mindenki a jobb és
bal oldali szomszédja kezét. - Karol Miarka, a szövetkezeti mozgalom apjának nevében... –
kezdte az Elnök.
Hangos csattanást hallottunk, fel kellett gyújtani a villanyt. Az
Elnök az arcát fogta. Kiderült, hogy a pultnál az egyik vendég a