és Hecatéhoz üvölt hosszan, süvitő dühös ajkkal.
Elhagyják helyüket (csoda hallani!) ekkor az erdők,
nyögdel a föld, a közelben a tölgy kifakul, haloványul,
körben a fű véres csöppekben harmatot izzad;
s mintha rekedten bőgnének körülöttük a szirtek;
kezdtek ugatni kutyák, feketén bozsorogtak a kígyók,
s légszerű árnylelkek látszottak lengeni körben.
S míg e csodán a vadászok mind döbbenve remegnek,
ámult orcáik méregvert vesszeje éri:
erre az érintésre pedig sokféle vadállat
válik az ifjakból, egy sincs már régi alakban.
Tartessos peremét bucsuzón sugarazza be Phoebus,
s várja Canens szeme és szive is már vissza a férjét,
hasztalanul. Sok szolga sürög, föl-alá fut a háznép
berki bozótok közt, fáklyákat emelnek elébe.
S néki bizony nem elég, hogy sír, hogy tépi a fürtjét
s verdesi szép mellét, noha mindezt megteszi: felkél
és Latium mezején fel-alá fut, mint aki őrjöng.
Hatszor látta az Éj, hatszor tért vissza a Nappal,
s látta a lányt ébren s étlen, hegyorom tetejében
s völgynek ölén tévelygeni, ott, hova lépte vetette.
Végre a Thybris volt, aki őt láthatta, miképpen
fekszik a part peremén, úttól s fáradtan a bútól.
Ott könnyek közepette dalát, mit a kín alakított,
ontja keserves-gyöngéden, mint élete végén
szokta halotti dalát lankadva zokogni a hattyú.
Csontjaiban velejét olvasztja a gyásza; egészen
elfogy a lány, elenyész lassúdan a híg levegőben.
Mégis a híre megél mindmáig, mert ama partnak
ősi Camenák - és méltán - a Canens nevet adják.«
Volt sok időm, tudtam sok ilyesmit hallani-látni,
míg az az év tartott; lustákat a vesztegeléstől
ér a parancs, szállnunk ki az árra, kibontani vásznunk.
Kétes utat jósol Circe és sok veszedelmet
Vad tenger habos áradatán, végnélküli úton.
Nem tagadom, féltem, s ez öbölben visszamaradtam."
DIOMEDES TÁRSAI. OLEASTER
Szólani szűnt Macareus; dajkáját adja a sírnak
Aeneas; márvány halmán kurtán ez a vers áll:
"Engem, Caietát, itt jámborhírü neveltem
illő tűznek adott, kiragadva az argosi tűzből."
Most, a füves sánctól gályájuk eloldva, a trószok
elhagyják fondor cseleit s házát is az ádáz
úrnőnek, s a berek fele tartanak, arra, hol árnyas
Thybris tör sárgás fövenyével a tengeri árba.
Itt Faunus-fi Latinusnak nyeri el birodalmát,