Hersiliához ezért Irist küldötte le ívelt
útján, és meghagyta, hogy őt szólítsa meg így lent:
"Ó, te latin, te sabin nemzetből legkiemeltebb
dísze e két népnek, méltó felesége, nemes nő,
bajnoki férjednek, te Quirinus hitvese most már,
könnyeidet sose ontsd - ha kivánod látni a férjed,
végy vezetődül most, és jőjj a quirini berekbe,
mely a királynak szentélyét fönn árnyba borítja;"
megteszi ő: lesuhan festett szép íven a földre,
s Hersiliához szól, amiként a parancs kijelölte.
Ez szemeit föl alig veti, mert gátolja szemérem,
"Istennő (mert nem tudom én így hirtelenében,
hogy melyik istennő volnál), vígy, vígy oda, kérlek,
hitvesem orcáját hadd lássam!" mondja, "Csak egyszer
adja a sors nekem ezt, s már vallom: az égbe kerültem!"
Késedelem nélkül lép Thaumas szűzi leánya
nyomdokain már Romulus úr dombjára: az égből
csillag esik le a földre, haját lángokba borítja
Hersiliának: e csillaggal röpül ő föl a légbe:
ott ismert karjába ölelve a szent alapító,
Róma vezére, nevét is, akár testét, teszi újjá:
hívja Horának már; istennő, hitvese mellett.
TIZENÖTÖDIK KÖNYV
MYSCELUS. CROTON
Mind keresik közben, ki vihetne terheit íly nagy
tisztségnek, s ki jöhetne nyomába hatalmas uruknak;
kormányzásra a tiszta Numát mondotta a józan
hír jónak; ki sabin népének ezernyi szokását
vizsgálgatta, de ez nem elég neki, többre törekszik,
s hogy mi a dolgoknak természete, kémleli egyre.
Curesból ennek nagy gondja kivitte, honából,
s Hercules oly szíves gazdája lakáig elindult.
Kérdi, ki volt, ki görög bástyákat Itália partján
épített; választ ad egy agg, aki ott született volt,
és ki a tűnt dolgoknak nem veszitette tudását:
"Gyermeke nagy Jupiternek ibér ökrökkel idáig
jött dúsan, jó útja során, e lacini vidékre;
s míg csordája legelt szanaszerte a zsenge füvek közt,
mondják, ő vendégszerető házába Crotonnak
tért be; magát, fárasztó útja után kipihente;
majd, mikor útnak eredt, így szólt: "Unokák idejében
itt város magasul"; s úgy is lett, mint megigérte.
Argos-béli Alemontól született a világra