Egy nemrégiben készült propagandavideóban, az America Burns címűben, amely egy
korábbi magazincikk adaptációja, az al-Kaida áttekintette az amerikai politikai színteret, és
az "összeomlás szélén" álló "hanyatló államberendezkedés" belső megosztottságát
ünnepelte.
Amerika a polgárháború szélén tántorog
Az al-Kaida megfogalmazásában Amerika a polgárháború
szélén tántorog. Hatalmas biztonsági apparátusa egyre
inkább magukra az amerikai választókra irányult, mivel a
durva populizmus és a biztonsági állam és "az amerikai
médiaipart irányító liberális sajtó" közötti reaktív
összejátszás kombinációja forráspontig emelte az ország
feszültségeit.
Ennek következtében Amerika "uzsorakamatra épülő
gazdasága" csupán "egy felfújt lufi, amely készen áll arra,
hogy szétrobbanjon" és csak "a vállalati rablóbárókat" és "a
kommunista Kínát" szolgálja. Sőt, dicsekednek: "Allah
bölcsessége volt, hogy a negyedik repülőgép, amelynek
lezuhanását Dick Cheney rendelte el szeptember 11-én, nem
érte el a célját és az amerikaiakra maradt a feladat, hogy saját
kezükkel rombolják le demokráciájuk építményét".
Mit lehet tehát elmondani Amerika helyzetéről
húsz évvel 9/11 után?
Stratégiai szempontból a hegemónia furcsa oximoronnak tűnik, egy globális katonai
birodalomnak, amely nem képes háborúkat nyerni.
Képes emberek százezreit megölni és mérhetetlen pusztítást végezni - általában a legjobb
és legnemesebb szándékkal -, de úgy tűnik, képtelen arra, hogy a túlnyomó katonai erőt,
amelytől globális pozíciója függ, úgy alkalmazza, hogy az érdekeit előmozdítsa.
Tekintettel arra, hogy katonai kasztja még arra sem volt képes, hogy egy általa ellenőrzött
repülőtérről egy általa meghatározott menetrend szerint vértelenül kivonuljon, ki
fogadhatna magabiztosan arra, hogy győztesként kerülne ki egy olyan kompetens és
felkészült, közel egyenrangú ellenféllel szemben, mint Kína?
Csak egy vakmerő szerencsejátékos, vagy a brit kormány lenne boldog egy ilyen nagy téttel bíró
kockadobástól. Politikai szempontból Amerika megosztottsága inkább elrettentő példa,
mintsem példa a világ számára, amelyet még mindig azt állítja, hogy vezet.
Ha az USA továbbra is megtartja a liberális demokrácia globális zászlóvivőjének státuszát, akkor
a liberális demokrácia nem olyan csábító kilátás, mint amilyennek egykor tűnt.