Jonathan Franzen - A világ végének vége

pusztítása ellen, és például a tollaikért lemészárolt gémek
védelmében; azóta azonban megszelídült. Az utóbbi
évtizedekben már inkább a képes levelezőlapjairól ismert, meg
a plüss kardinálispintyekről és kékmadarakról, melyek dalra
fakadnak, ha megnyomják a hasukat, semmint arról, hogy
támogatja a tudományos kutatást, kiáll a nézetei mellett, és
együttműködik olyan csoportokkal, amelyek gyakorlati
környezetvédelmi tevékenységet folytatnak. De aztán, amikor
tavaly szeptemberben a szervezet mondhatni apokaliptikus
üzemmódba kapcsolt, már arra gondoltam, bárcsak inkább
maradtak volna a plüssmadárkáknál. Végtére is a szeretet
mégiscsak jobb indíték, mint a bűntudat.
Klímaváltozási programja meghirdetésekor az Audubon
egyebek mellett hivatkozott az általa mozgósított „önkéntes
kutatók adataira”, és egy saját kutatója által készített
„jelentésre” is, mint ami alátámasztja az ő komor jóslataikat. A
felújított honlap látogatóit képek fogadták, melyeken olyan
veszélyeztetett fajok voltak láthatók, mint például a fehérfejű
rétisas, és egyben fel is szólították őket, hogy „tegyenek
fogadalmat” a megvédésükre. A fogadalomtevőknek ajánlott
tevékenységek igen szerények voltak – meséljük el madarakkal
kapcsolatos élményeinket, teremtsünk madárbarát kertet a
házunk körül –, de olvasható volt a honlapon egy
„Klímavédelmi Akcióterv” is, ami hosszú és részletes volt, és
olyasmi is szerepelt rajta, hogy cseréljük ki villanykörtéinket
alacsonyabb wattértékű izzókra.
A klímaváltozási jelentésre nem lehetett rákattintani, de a
honlap ábráiból, melyek különféle madárfajok földrajzi