Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

ne vesztegessem az időt, egy rakás tégla mögé rejtettem a halottat. Pusztán meggondolatlanságból lehúztam az ujjáról a pecsétgyű ...

Tíz napot kaptam. Amikor már nagyon elegem volt, az eszükbe jutottam. Aláírtam, amit akartak, és az egyik csendőr átkísért a Cab ...

Mi, öregek tücsköt-bogarat összehordunk, de végül is ide akartam kilyukadni. Nem tudom, említettem-e magának Luis Iralát. Kevés ...

Tudom, hogy nem, de jól gondold meg. Vagy megölöd, és mész a sittre, vagy ő öl meg téged, és mész a Chacarita földjébe. Vagy ez ...

Valamin törte a fejét, hozzám lépett, és elkezdett dicsérni. Azt mondta, hogy északról jött, s hogy ott hallotta a híremet. Hagy ...

A találkozás Susana Bombálnak Elfelejti az ember, amit reggelente a napilapokban olvas, vagy csak egy-egy alkalmi, délutáni besz ...

illata, a fák, a kutyák, a rőzse meg a tűz, amely maga köré gyűjti az embereket. Egytucatnyi vendég lehetett; valamennyien felnő ...

egypár hintaszék meg egy lugasra néző ablak. Eltévedtem a sötétben; végül a házigazda akadt rám, akit – ha annyi év után nem tév ...

Mindenki felkacagott. Uriarte – ismét talpon – így válaszolt: Én bizony megverekszem magával, mégpedig most mindjárt. Valaki – ...

Ugyan dobják már el azt az ócskavasat, az csak akadály; akaszkodjanak össze rendesen! De a két férfi már ölre ment. Eleinte óva ...

A szem nyitva maradt, nem mozdult többé; szemtanúja voltam, hogy egy ember megölt egy másik embert. Maneco Uriarte a halott fölé ...

Biztos benne, hogy Uriarte meg a társa azelőtt sosem verekedett? Lehet, hogy a vidéki évek alatt megtanultak egyet s mást. Ugya ...

amint felébredtek; ezért remegett Uriarte ökle, és ezért remegett a Duncané is. A két tőr jól tudott vívni – nem úgy, mint az es ...

Juan Muraña Éveken át azt mondtam magamról, hogy a Palermo negyedben nőttem fel. Most már tudom, hogy ez csak amolyan irodalmi p ...

Adatokat, na hiszen. Nekem nincs szükségem adatokra, ismerem a fajtájukat. Egy darabig hallgatott, aztán úgy mondta, mintha val ...

Muraña halála vagy eltűnése elvette az eszét. Mindig feketében járt. Arra is rászokott, hogy magában beszéljen. A ház egy barrac ...

magasan állt a nap. Juan bácsi talpig feketében volt. Egy szűk átjáróban, valami állvány mellett megállt. Fél kézzel benyúlt a z ...

hogy az a fekete ruhás viaszbábu Luchessi úr. Tátott szájjal bámultam, mint akit megbabonáztak. Anyámnak úgy kellett elrángatnia ...

szerelemtől hajtva kiosont a ház déli kapuján, az éjszaka kellős közepén nekivágott a városnak, ment, ment, míg rá nem talált a ...

Az idős hölgy María Justina Rubio de Jáuregui 1941. január 14-én készült megünnepelni századik születésnapját. A függetlenségi h ...